Kérdéses, hogy szükség van-e modern korunk abszurditásaira reflektálni, avagy annyira túlfeszítettük a húrt, hogy elég hogyha nyitva tartjuk a szemünket, s világosan látjuk paradox és groteszk mindennapjaink apró részleteit. Azért talán nem mindig tudunk, merünk teljesen nyitott szemel járni, főként önvédelemből. Anthony Burgess gyilkos és feketehumorral átitatott szatírája nem hagyja, hogy elkényelmesedjünk, s megbocsátón hátra dőljünk a tévé képernyőjére meredve, akarva-akaratlan felülbíráljuk a megszokott rendet.
